Összeköltözzünk?

Hogy melyik az összeköltözés megfelelő pillanata, arról egyrészt igen eltérő vélemények vannak, másrészt nem lehet általánosítani, mindig az adott pár kapcsolata, közös története, korábbi tapasztalataik határozzák meg, mikor merül fel –és először kiben- az erre való igény. Gyakran nem egyszerre érik meg a pár tagjaiban a döntés, s van úgy, hogy nincs is szükség igazi elhatározásra, mert szinte észrevétlenül már együtt is élnek a párok.

Vannak olyanok, akik már néhány hét után összebútoroznak, de olyanok is akadnak, akik akár több éve együtt vannak, ám mégsem élnek együtt. Nincs tehát konkrét recept arra vonatkozóan, hogy mennyi idő után „szabad” összeköltöznie a párnak, azonban van néhány dolog, amit érdemes megfontolni előtte.

Nagyon fontos, hogy ha az, aki felvetette az ötletet, párja részéről hezitálást tapasztal, ne sürgesse a döntést – nagy eltérés van abban, hogy az emberek mikor készek az ilyenfajta elköteleződésre, s ebben nagy szerepe van a korábbi tapasztalatoknak, a hozott értékeknek, családi mintáknak. Beszélgessenek a félelmeikről (ez akkor is ajánlatos, ha mindketten készen állnak), hogy mit várnak az összeköltözéstől, mitől tartanak, mi fog megváltozni, hogy fogják kezelni a változást.

Költözünk – de hova?

Lényeges kérdés, hogy ha úgy döntenek, együtt szeretnének élni, hogy hol is teszik ezt. Ez természetesen függ a lehetőségektől, azonban érdemes meggondolni. Ha megteheti a pár, érdemes a szülőktől külön költözni, elhagyni a szülői házat – ez egyrészt a felnőtté válás, a szülőkről való leválás, önálló életvitel megteremtésének elengedhetetlen feltétele, másrészt az, ha a pár egyikük szüleinél lakik, nagy kihívás elé állítja mindannyiukat, az amúgy fezsültségeket hozó összeszokás mellett.
Szerencsés helyzet, ha a pár egyik tagjának már van lakása, ugyanakkor ez is felvethet problémákat. Akihez beköltöznek, meg kell, hogy szokja, hogy ez már nem csak az ő otthona, hanem közös fészek, ahol a párjának is ugyanolyan jogai vannak (akár a berendezést illetően is), mint neki. A beköltöző fél pedig idegennek érezheti eleinte a párja lakását, s időbe telhet, míg otthonaként tekint rá.
Az ideális, ám legnehezebben kivitelezhető verzió természetesen egy új, közös lakás, amit együtt választanak ki, rendeznek be, tesznek otthonossá.
A „hol” egy fontos aspektusa még, hogy milyen távol éljen a pár a szüleiktől. Nem könnyű döntés, és sokféle szempontot figyelembe kell venni (pl. a szülők egészségi állapota, családi kapcsolatok), mivel ez fontos a pár önálló, immár szülőktől független közös identitásának (s gyermekkel saját családi identitásának) kialakulásában. Célszerű a két szülőpártól körülbelül azonos távolságba költözni, hogy mindkét család elérhető közelségben legyen, ha segíteni kell nekik, vagy a pár szorul segítségre (pl. gyermekfelügyelet). Egy kedves tanárom jó tanácsát szeretném megosztani, miszerint a lényeg, hogy a szülők ne tudjanak papucsban átmenni a párhoz, ezzel elkerülendő, hogy túlzottan belefolyjanak a pár napi életébe.

A külön sarok

Bár az összeköltözéssel elfogadja a pár, hogy mostantól egymás életének szinte minden rezdülésével tisztában lesz és követni fogja, mindenkinek szüksége van egy kis magánszférára is. Jó, ha a lakás elosztása lehetővé teszi egy saját szoba, szobarész, vagy legalább egy sarok kialakítását, amit kompromisszumok nélkül rendezhet be a tulajdonosa. Lehet például, hogy a férfi nem szeretné szerelme plüss macigyűjteményét a nappali fő díszítőelemének, s a nő nem akar sörös doboz kiállítást a hálószobába, azonban az elkülönített saját helyükön ezt megvalósíthatják, s ezt a másik tiszteletben tartja. Ide el is lehet vonulni, ha magányra vágyik az ember, lehet gondolkodni, a saját hobbival foglalkozni.

Közös szabályok

Az összeköltözéssel sok olyan téma fog előkerülni, amelyekről korábban nem feltétlen esett szó, azonban mindenképp tisztázásra szorulnak. Ilyen a házimunka kérdése: ki fog főzni? Főznek-e egyáltalán, vagy a munkahelyen esznek? Ki vásárol be? Ki takarít? Ki viszi le a szemetet? Ki sétáltatja a kutyát?
A másik fontos terület az anyagiak kérdése: hogyan fogja a pár fizetni a lakás költségeit? Ha főznek otthon, az élelmiszer költségeit? A nyaralást, a közös programokat? Vannak, akik minden kiadást vezetnek, és feleznek; vannak, akik „téma” szerint osztoznak a költségeken (enyém a rezsi, tiéd az élelmiszer), s vannak olyanok is, akik csak a saját fogyasztásukat állják, de előfordul a közös kassza is. Ezeket akkor is meg kell beszélni, ha a pár tagjainak jövedelme megközelítőleg egyenlő, ha pedig nagy különbségek vannak, még inkább hangsúlyt kell kapjon. Erre vonatkozóan sincs minden esetben működő javaslat, viszont az biztos, hogy érdemes egyenlően megosztani a házimunkával kapcsolatos, és anyagi terheket is. Ellenkező esetben az, aki úgy érzi, „többet tesz bele” a közösbe, elégedetlen és frusztrált lesz, ami nyilvánvalóan kihat a kapcsolatra is.

Az összeköltözéssel szükségképpen megváltozik a párkapcsolat. A pár sokkal több időt tölt együtt, közvetlenebb lesz egymással, intimitásuk, kapcsolatuk mélyül. Az összecsiszolódással együtt járnak az összezördülések, vélemény különbségek is. A pár kialakítja saját rituáléit, tradícióit, s napi rutinjait, ehhez azonban idő, és kitartás kell, valamint a szándék arra, hogy megbeszéljék a felmerülő nehézségeket, s olyan megoldásra törekedjenek, ami mindkettejüknek megfelelő.