A szomszéd fűje mindig zöldebb?

A szomszéd fűje… innen zöldnek tűnik, zöldebbnek, mint a miénk. A mi füvük itt-ott sárgás, száraz. Zöldet akarunk. A miénk még csak nincs is rendesen lenyírva, persze, nekünk nincs időnk rá, bezzeg neki! Hozzá még kertész is jár. Ja, úgy könnyű. Nekünk nehéz. Mi is szeretnénk azt a zöld füvet, de nekünk nem jön össze. Másoknak bezzeg… és rosszul érezzük magunkat.

Mi történt? Azt láttuk, hogy másnak van valamije, ami számunkra is vonzó, mi is szeretnénk. A köztünk lévő különbség hatalmasnak tűnik – az övé zöld, a miénk sárga - és ez elkeseríthet minket. Összehasonlítottuk magunkat a szomszéddal, és fű témában alul maradtunk. Lehet, hogy szomorúnak érezzük magunkat, szerencsétlennek, akinek még a zöld fű sem jön össze, de az is lehet, hogy dühösek vagyunk a szomszédra – hiszen kérem, ha hozzánk is kertész járna, a mi férjünk is 6 nullát keresne, úgy könnyű lenne. És ezzel fel is mentjük magunkat a felelősség alól, pedig rajtunk kívül más nem teheti a száraz kertünket zöldellővé.

Tettünk bármit azért, hogy a mi füvünk is kizöldüljön? Egyelőre nem – sajnáltuk magunkat, irigyeltük a szomszédot, dühösek voltunk, mert neki több jutott. Így közelebb kerültünk-e a zöldebb kerthez? Kicsit sem. Hasonlítgatni önmagában felesleges időpocsékolás, ha a vége önsajnálat és irigység, mert az élet olyan igazságtalan, hogy nekünk nem adott kertészt. Ha azonban az összehasonlítás után teszünk még egy lépést, az hasznunkra lehet. Észleltük, hogy a szomszéd kertjének zöldellése tetszik nekünk, vagyis találtunk valamit, ami hiányzik az életünkből. Ez jó lehetőség a fejlődésre. Ha tényleg zöldebb füvet szeretnénk, kideríthetjük, a szomszéd hogy csinálja. Lehet, hogy tippeket ad. Lehet, hogy nem, és nekünk kell utána járni. Lehet, hogy tényleg a kertész a titok, akkor viszont az a feladatunk, hogy olyan életet teremtsünk magunknak, amiben meg tudunk fizetni egy kertészt.

Amikor összehasonlítjuk magunkat mással, jellemzően olyan érték/tulajdonság/tulajdon mentén tesszük, amiben ő gazdagabbnak tűnik. Azonban ez csupán egy kiragadott szempont, amely mögé nem látunk. Zöldebb a szomszéd füve, az utcafront felől, de a ház mögötti homokozó szeméttel van tele… zöldebb a fű, de a nappalira ráférne egy festés. Nem tudhatjuk, hogy amit látunk másokból, amit esetleg irigylünk, a mögött mennyi munka és kitartás van. Talán úgy tűnik, hogy „neki bezzeg könnyű”, de nem látjuk, hogy jutott el az életében oda, ahol most van, hogy tett szert arra az értékre, amelynek a mentén, ha hozzá hasonlítjuk magunkat, alulmaradunk.

Nem baj, ha összehasonlítjuk magunkat másokkal, amíg ez inspirál minket és cselekvésre ösztönöz. Azonban megfontolandó a következő mondás is Oscar Wilde-tól:

Légy önmagad! Mindenki más már foglalt.)