Hogyan küzdjük le a lámpalázat?

Ha azt gondolod, meg tudod csinálni, vagy ha azt, hogy nem vagy képes rá - mindkét esetben igazad lesz. (Henry Ford)

Gyakori panasz a lámpaláz, vagyis a szorongás egy fontos esemény előtt – lehet ez egyetemi vizsga, állásinterjú, randevú, vagy egy prezentáció tartása. Félelmeink eredhetnek korábbi tapasztalatokból, azonban ha nem volt ilyen konkrét negatív élmény, a gondolataink között érdemes keresni a hibát és a megoldást is.

Gondolataink önbeteljesítő jóslatokként működnek. Tegyük fel, hogy előadást kell tartanom egy nagyobb közönség előtt. Természetes, ha izgulok kicsit, ez is jelzi, hogy fontos számomra a prezentáció, szeretnék jól teljesíteni. Lehet, hogy megjelenik néhány negatív gondolat a fejemben, például „nem fog sikerülni”, „nem fog tetszeni nekik”, és ha nem szállok velük szembe, már el is indul a negatív spirál. Ha ugyanis arra gondolok, hogy nem sikerül, nem tetszik a közönségnek, el fogok akadni, lebőgés lesz az egész, elkezdek szorongani. A szorongás pedig testi jelekben is megnyilvánul: elkezd izzadni a tenyerem, remegni a kezem, a gyomrom összeszorul, a torkomban gombóc, arcom kipirul. Ezek a szorongás szomatikus jelei, amelyek megnehezítik, hogy a valódi feladatomra koncentráljak: az előadásra. Ha attól tartok, hogy nem aratok tetszést, a nézőtéren ülők arcának apró rezdüléseit fogom fürkészni. Ha valaki ásít, esetleg unalma jeleként értelmezem, és még bizonytalanabbá válok. Ha bizonytalan vagyok, akkor pedig könnyebben hibázom, hiszen figyelmem megoszlott a félelmeim, a testi érzéseim és a prezentációm között. Emiatt könnyen lehet, hogy valóban nem úgy teljesítek, ahogyan szerettem volna. Ha pedig olyan gondolatokkal megyek haza az előadás után, mint „teljes kudarc volt”, „borzalmas voltam”, akkor legközelebb még jobban fogok tartani a nyilvános beszédtől. Akkor már ott lesz a negatív tapasztalat „múltkor se sikerült”, ezért még bizonytalanabb leszek, s ezzel már be is kerültem az ördögi körbe, ahonnan nem könnyű kikecmeregni.

Talán mások számára is ismerős a példa, na de hogyan lehet megelőzni? Természetes, hogy olykor negatív gondolataink vannak, ezek a nap folyamán jönnek-mennek, megjelenésükre nincsen befolyásunk. Ezért is nevezi őket a szakma negatív automatikus gondolatoknak. Miután azonban megjelentek, nálunk a labda: mihez kezdünk velük? Vegyük fel a kesztyűt. Hogyan? Meg kell vizsgálnunk, van-e bármi bizonyíték rájuk. Vegyük a korábbi példát, a prezentációt. Szeretném, ha jól sikerülne, ezért érthető, ha tartok tőle, esetleg nem lesz olyan jó. Meg is jelenik a gondolat: „senkit sem fog érdekelni”, nem fog sikerülni”, stb. A mi dolgunk ilyenkor az, hogy megvizsgáljuk, van-e bármi valóságalapja a megjelenő negatív gondolatnak. „Senkit sem fog érdekelni” – honnan tudjuk? Látjuk a jövőt talán? Valószínűleg nem. Senkit sem fog érdekelni? Tehát ha ott ül száz ember, nem lesz köztük egy sem, akit érdekel a téma? Ennek statisztikailag igen kicsi az esélye. „Nem fog sikerülni” – ismét jövendőt mondunk. Mi a bizonyíték rá? Tudjuk, milyen témában adunk elő? Ismerjük ezt a témát, felkészültünk az előadásra? Gyakoroltuk a prezentációt? Igen? Akkor minden esélyünk megvan rá, hogy sikeresek legyünk!

Az első lépés tehát a negatív automatikus gondolat megkérdőjelezése. Egy másik fontos lépés lehet a szorongás testi tüneteinek oldása, melynek számos, hatékony módja ismert. Ilyen a progresszív relaxáció, az autogén tréning, a légzésre való odafigyelés és más, figyelemelterelő technikák.

 Az enyhe szorongás könnyedén kezelhető, akár a fenti módszerrel. Ha azonban az élete különböző, több területén is tapasztalja a lámpalázat, és úgy érzi, ez hatással van a mindennapjaira, érdemes szakember segítségét kérni.