Kapunyitási pánik
A kapunyitási pánik, vagy „quarterlife crisis” az életközépi válsághoz (midlife crisis) hasonlóan egy krízist jelöl, a fiatalok krízisét. Egy olyan életszakaszban jelentkezik, amikor a fiataloknak tanulmányaik végeztével ki kéne lépniük a munka világába, és szakmájuk mellett elköteleződve kellene megteremteniük önálló, felnőtt életüket. Az életszakasz feladata emellett egy hosszú távú párkapcsolat kialakítása is, az otthon teremtés, családalapítás. Az életszakaszt gyakran jellemzi szorongás, amely (mind szakmai, mind párkapcsolati szinten) a lehetőségek látszólagosan széles tárházából fakad. Ebből adódóan nehezített a választás, az elköteleződés, a nem választott alternatívákról való lemondás, hiszen „jöhet még jobb”, „ez még nem elég”.
A kapunyitási pánik elsősorban a felsőoktatásban tanuló, ezért önálló életüket gyakran a húszas éveik vége felé megkezdő fiatalok sajátja. A sok év tanulással, rengeteg idő és energia befektetésével megszerzett diplomát kézbe vevő fiatal elképzeléseihez képest a munkájában egész mással találkozik. Izgalmas kihívások helyett gyakran unalmas rutinfeladatok várják a munkahelyen, és a mindennapi rutin a pályakezdőt könnyen bedarálhatja, akár korai kiégést is okozva. A szerencsések, akik „jó” állást fogtak ki, folyamatosan topon kell legyenek, ez az állandó megfelelés azonban igen megterhelő.
A quarterlife crisis-t megélő fiatal bizonytalan, tart a jövőtől, elégedetlen önmagával akkor is, ha amúgy jól teljesít. A média által megjelenített „sikeresekhez” képest hamar megjelenik az érzés, hogy még sehol sem tart, nem ért el semmit az életben.
A kapunyitási pánik másik megjelenési formája, amikor a fiatal egyáltalán nem tud elindulni a karrierépítés útján, nem képes megfelelni a társadalmi elvárásoknak. ,Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy meg sem kísérelnek részt venni a munkahelyekért való küzdelmekben, nem járnak interjúkra, de azt sem tudják, ha nem ezt, akkor mit csinálnának szívesebben. Passzívak, önmagukkal elégedetlenek, az elköteleződés, a felnőtt élettel járó felelősségvállalás elmarad. Ennek oka lehet, hogy az elköteleződés valami mellett szükségképpen azzal jár, hogy valami másról lemarad. Emellett reménytelennek is látják az elvárások teljesítését, hiszen elképzelhetetlen, hogyan legyen valakinek két diplomája, több nyelvvizsgája, biztos munkahelye, önálló lakása, családja, lehetőleg még 30 éves kora előtt. Sokan inkább bele sem kezdenek a küzdelembe.
Hogyan előzhető meg a kapunyitási pánik?
- Valódi érdeklődésből történjen a pályaválasztás! Ne csupán a szakma presztízse, anyagi elismertsége legyen a szempont!
- Érdemes már az egyetemi évek alatt gyakornoki, vagy önkéntes pozícióban dolgozni a választott területen, így ráláthat a fiatal, milyen faladati lesznek.
- Nem célszerű félelemből halogatni a tanulmányok befejezését, mindenképp érdemes megszerezni a papírt, ha már időt és energiát fektetett bele, és sosem lehet tudni, mire lesz még jó.
- A munkahelyi légkör rengeteget számít. Törekedjen a fiatal jó munkakapcsolatot kialakítani a kollégáival, ezek képesek ellensúlyozni az amúgy nem kielégítő feladatokat.
- Ha a fiatal rádöbben, hogy rosszul választott, és a terület, ahol dolgozik egyáltalán nem neki való, érdemes mihamarabb váltani, a kiégést megelőzendő. Ma már a legritkább esetben „egyenes” az emberek karrier útja.