Írásaim

Ha azt gondolod, meg tudod csinálni, vagy ha azt, hogy nem vagy képes rá - mindkét esetben igazad lesz. (Henry Ford)

Gyakori panasz a lámpaláz, vagyis a szorongás egy fontos esemény előtt – lehet ez egyetemi vizsga, állásinterjú, randevú, vagy egy prezentáció tartása. Félelmeink eredhetnek korábbi tapasztalatokból, azonban ha nem volt ilyen konkrét negatív élmény, a gondolataink között érdemes keresni a hibát és a megoldást.

Sonja Lyubomirsky a pozitív pszichológia elkötelezett híve és kutatója. „Hogyan legyünk boldogok?” c. könyvében a tartós boldogság elérésének különböző módjairól ír. Azt állítja, legtöbben rossz helyen keressük a boldogságot. Vannak dolgok, amelyekről azt hisszük, hogy nagy változást jelentenének az életünkben: például, ha több időnk lenne, ha kevesebbet kéne dolgozni, ha sikerülne lefogyni, ha párt találnánk magunknak, ha többet keresnénk, ha egészségesebbek lennénk… ám a tudományos kutatások szerint ezek valójában csak kis változást okoznak a boldogságszintünkben.

A szomszéd fűje… innen zöldnek tűnik, zöldebbnek, mint a miénk. A mi füvük itt-ott sárgás, száraz. Zöldet akarunk. A miénk még csak nincs is rendesen lenyírva, persze, nekünk nincs időnk rá, bezzeg neki! Hozzá még kertész is jár. Ja, úgy könnyű. Nekünk nehéz. Mi is szeretnénk azt a zöld füvet, de nekünk nem jön össze. Másoknak bezzeg… és rosszul érezzük magunkat.

A pszichológus a „vesémbe lát”?

Nem, a pszichológus nem gondolatolvasó, ezért kérdez olyan sokat. A kliens válaszai mentén tud képet kapni a kliens problémájáról, annak hátteréről, ezért is fontos, hogy a segítségkérő minél őszintébb legyen a pszichológusával. Ehhez persze bizalomra van szükség, s hogy kialakulhat-e a bizalom, az nagyrészt az első találkozás során dől el. A kliens és pszichológus kölcsönösen felméri egymást, s kölcsönös szimpátia esetén megkezdődhet a közös munka.

Egy párkapcsolatban - ha jól működik -, szeretünk adni és kapni, vagyis kifejezzük szeretetünket párunk felé, s ő is érezteti velünk törődését. Fontos azonban, hogy tudatában legyünk, mivel tehetjük boldoggá párunkat, s az sem hátrány, ha ő is tisztában van vele, mi minek örülünk.

Családi, párkapcsolati rituálék

Bossard és Boll úgy írja le a családi rituálékat, mint „ismétlődő, értéktelített, szimbolikus társas tevékenységek, amelyek közvetítik a család tartós értékeit, attitűdjeit, céljait, s tulajdonképpen „a család kultúra magját képezik” . A családi rituálék három nagy csoportra oszthatók, ezek a:

Hogy melyik az összeköltözés megfelelő pillanata, arról egyrészt igen eltérő vélemények vannak, másrészt nem lehet általánosítani, mindig az adott pár kapcsolata, közös története, korábbi tapasztalataik határozzák meg, mikor merül fel –és először kiben- az erre való igény. Gyakran nem egyszerre érik meg a pár tagjaiban a döntés, s van úgy, hogy nincs is szükség igazi elhatározásra, mert szinte észrevétlenül már együtt is élnek a párok.

Megcsalás - mi számít félrelépésnek?

Rámosolygott. Túl sokat beszélget vele.  Megcsókolta. Lefeküdt vele. De csak egyszer. Többször.
Hogy kinek honnan kezdődik a megcsalás, ki mit ért hűtlenség alatt, nagy szóródást mutat a párok körében: van, aki már azért is neheztel, ha a párja nyíltan kedves egy ellenkező neművel, de olyanról is hallhatunk, akinek az alkalmi szex is belefér.

A féltékenység egy olyan érzelem, melyet mindannyian ismerünk, mindannyian megtapasztalhattunk már, s talán éppen ezért nem is könnyű definiálni. Pines szerint „a féltékenység összetett reagálás valamire, ami egy értékes kapcsolatot vagy annak minőségét fenyegeti”.

 A romantikus filmek elsöprő többsége a közhelyszerű, a nézők által mégis annyira vágyott, sőt, elvárt „és boldogan éltek, amíg meg nem haltak”  ígéretével zárul. Ez rendben is van, hiszen azért választjuk esti programnak ezeket a filmeket, hogy szórakozzunk, kikapcsolódjunk, kitekintsünk a  mindennapokból, a mókuskerékből. A  némi bonyodalom után kiszámíthatóan következő „happy end” lehet vigasztaló, reménykeltő is: „hát mégis van  igazi szerelem, talán én is megtalálhatom” – gondolhatjuk. A nehézséget  csupán az okozza, hogy a filmek nem mutatják be, mi történt a katartikus  egymásra találás után, hogyan is élt a pár boldogan, míg meg nem halt. A párkapcsolat ugyanis nem működik  magától.